2008.05.30. péntek

Kétszer voltunk sétálni :-) Tegnap hármasban, ma meg egyedül.
A tegnapi jobb volt, fagyiztunk, meg kicsit körbe sétáltunk a városban. Csak nem szereltük fel a napellenzőt és állandóan a szemébe sütött a nap, amit pelenkával oldottunk meg, de azt meg lefújta a szél...nem hiába, kezdők vagyunk... én mindenestre állandóan a pelenkát igazítottam, Pár meg tolta a babakocsit olyan tempóban, mintha sietnénk vhová. Vicces volt, de azért mégiscsak ez volt az első helyi kiruccanásunk.

A mai kicsit érdekesebb volt. Egyedül le a tárolóhoz, babahordozó be. Kievickéltem a lépcsőházból,aztán elmentem a sparba. Bevásároltam a legfontosabbakat, aztán gyógyszertár. (Na az kész rémálom oda bejutni, ugyanis befelé nyílik az ajtó. Namármost vagy háttal megyek és akkor a fenekemmel van esélyem kinyitni, vagy előre felé, de olyan hosszú karom ugyebár nincsen, hogy magam előtt toljam az ajtót. És a legszebb az egészben, hogy mindez duplán. A két ajtó között éppen babakocsinyi hely van, én már alig fértem be. Bababarát :-( )
Babó nem aludt az úton. Hazaértem, csak éppen a vásárlásnál azt az apró tényt felejtettem el, hogy a Csajt is fel kell hoznom a hordozóval együtt, plusz a két szatyor cuccost. De felküzdöttem magam a negyedikre...
Babó nem bírt elaludni, úgyhogy inkább ettünk, és most alszik. Kíváncsi vagyok mennyire csúszik el a napunk.

2008.05.29. csütörtök

Lassan két hetes lesz a Kiscsaj, és úgy néz ki, hogy alakulgat valami rend féle. Éjszaka már majdnem ugyanabban az időben ébred fel, +/- fél óra, és a reggeli első ébredés is hasonló időpontban van. Napközben azért még kicsit összevissza, és a fürdetés is gyakran máskor van, de majd csak rendeződik az is.
Az evéssel már nem küzdünk, a menet az úgy néz ki, hogy egyik mellből szopizik, utána pótlás, következő etetés másik mell, és pótlás. Így azért nem darabolódik el nagyon, és mégis kap anyatejet is.
Ma reggel meglepődtem, mert úgy elkúszott az éjszaka onnan, ahová letettem. Általában az ágy majdnem közepére teszem, és teljesen fenn volt a fejvédőnél, keresztben.

Tegnap voltam "apáimmal" kávézni-sütizni (az édes+nevelő), addig anyu vigyázott Petrára. Olyan jó volt kicsit kimozdulni, levegőzni.

Remélem ma már hármasban tudunk menni sétálni kicsit, mert még igazából nem voltunk lenn. Sajnos a babakocsi tároló problémája nehezen oldódik meg, de talán lassan rendeződni látszik, és akkor én is könnyedén le tudom vinni. Persze macera még, mert babahordozóba le, át a babakocsiba, visszafelé ugyanez. Na nem baj. A négy emelet után már semmi nem okozhat gondot.

2008.05.25. vasárnap

Petra baba elmúlt egy hetes, komoly kor :-)

Mint említettem zajlik az élet. Sajnos amióta hazajöttünk a kórházból problémák vannak a szoptatással, és a mellemmel. Eleinte, már a kórházban az volt a probléma, hogy Petra nem akart (tudott) szopizni. Vhogy rosszul csinálta és nem a kívánt hatást érte el, kvázi éhes maradt. Na nem éhezett mert kapott mást, csak nem ment. Erre a megoldást a testvérem találta meg, aki nem volt rest és bement a helyi kórházba, ahol talált egy nagyon kedves csecsemőst, aki kijött, és megtanította Petrát szopzni. Hogy hogyan? Hát be kellett keményítenem magam, mert keservesen, és erőszakosan. Petra üvöltött, én összeszorítottam a fogam és hagytam, hogy csinálja. Még jó hogy Zo otthon volt, így tartotta bennem a lelket.

Aznap mikor hazajöttünk, ugye a mellem már belövellt, és Petra nem szopzta, úgyhogy tesóm még az éjjel lejött hozzánk, és két órán keresztül fejte, masszírozta, fejte masszírozta. Csillagokat láttam, úgy fájt, sőt sírtam is. Aztán találtunk egy ismerős helyi szülésznőt, aki másnap kijött és masszírozta. Aztán azóta csak a kín van azzal a mellemmel. Bepirosodott, belázasodtam. De nem csomós, viszont sebes. A másikkal semmi gond nincs, abból eszik is rendesen, de természetesen nem elég.

Holnap megint felmegyünk fvárra a dokimhoz, hogy mondjon vmit, aztán hétfőn pestre egy szoptatási tanácsadóba, aztán meglátjuk mi lesz.

Tegnap is egész nap gyötörtük, Petra próbált enni belőle, de nem sikerült, én könnyezten úgy fájt mikor szívta, szóval picit ördögi körnek érzem...

Viszont gyönyörű :-)

2008.05.22. csütörtök

És akkor a születés történet:

Május 16án hajnali f2kor ébredtem fel arra, hogy nagyon fáj a derekam. Nem úgy ahogy eddig, hanem szúrósan, lüktetésszerűen bele-bele hasított. Elkezdtem figyelni az órát és szabályosan 20 percenként jött. Szóltam a páromnak, hogy mi a helyzet és hogy mi legyen… Első szülőként fogalmam sem volt hogy mikor kell elindulni, ezért felhívtam a dokimat (azért nem a szülésznőmet, mert az egyetlen nap, amit mondott hogy nem jó neki, mert vizsgázik a 16a…, és nem akartam vizsga előtt ébreszteni, esetleg feleslegesen), aki azt mondta hogy várjam meg a 10 perceseket és akkor induljunk el Siófokról Fehérvárra.
Visszafeküdtünk, még aludtunk is egyet, aztán 5kor elindultunk, fél6kor már a szülőszobán voltam, egyenlőre egyedül. A felvételkor 1 ujjnyi voltam, aztán 7kor kettő, 8kor a vizit után meg már 3. Ekkor már Pár is velem volt. 8kor megrepesztették a burkot, mondván hogy ha ilyen ütemben tágulok, akkor 10re meglesz. Na aztán innentől le is állt a tágulás. 11ig csak a fájásaim voltak, négypercesről indultunk, aztán 11 előtt folyamatos 1-2 percesek voltak. Párom végig velem volt, törölgette a homlokomat, sétáltunk, táncikáltunk a folyóson (nem viccelek, a doki mondta, hogy ringassam a csípőmet, mintha táncolnék, az is segíti a folyamatot), zuhanyoztunk, sehogy sem volt jó. Egyszer volt hogy azt hittem párom megbánta az egészet, 11től, akkor már nagyon fájt, és a legrosszabb az volt, hogy hallottuk a szomszéd szobában lévőket. 11kor már 4 ujjnyi lettem, és elkezdődtek a tolófájások. A baj az volt, hogy a dokim és a szülésznő (akit végül az eredeti kért meg helyettesítésre és nagyon meg voltunk vele elégedve) egy másik nő és köztem rohangált, ugyanis egyidőben szültünk.. Őt varrta mikor nekem iszonyatos tolóim voltak, Pár szólt is neki. 12kor átjöttek, fél perc alatt igazi szülőszoba volt, eszközökkel, és 12 óra 7kor megérkezett Petra baba 3400g és 54 cm, 9/10es APGAR-ral, gyönyörűen. És gátvédelemmel, ami számomra külön öröm volt, mert nagyon szerettem volna így szülni, két pici öltés kellett, mert repedtem, de igazából semmi bajom nem volt utána. A szülőszobára behozták a babót és egy órát hármasban voltunk.

Május 19én jöttünk haza, azóta zajlik az élet, és arról picit később írok.

2008.05.16. péntek - SOVÁK PETRA

Ma 12 óra 7 perckor megérkezett Sovák Petra lányunk, 3400grammal és 54 cm "magasan".

Hogy mi történt pontosan, és hogy vagyunk ma, azt egy picit később írom le, a lényeg hogy már itthon vagyunk, jól vagyunk, és gyönyörű a baba!

2008.05.13. kedd

Nem jött be sógornőm jóslata, miszerint Petra bébi az Ő szülinapján fog érkezni... Bár még van pár óra a mai napból.

A pünkösd nagyon jól telt, mindent megtettünk annak érdekében, hogy ha baba is úgy gondolja, akkor jöjjön. Kirándultunk Balatonbogláron, de sajna a gömb kilátó le volt zárva, felújítás miatt.

Persze jó magyar szokás szerint el se kezdték megcsinálni eme nevezetességet, csak egyszerűen le volt zárva.

Utána Földváron sétáltunk egy nagyot a kikötőben. Annyian voltak, tele volt a part. Arról nem is beszélve, hogy egy család már fürdött a Balatonba.. na azért szerintem ahhoz még kicsit hideg a víz.

A lényeg, hogy szép idő volt.

Ma megint mennem kellett a kórházba CTG-re, de babó nem produkálta magát, így 20 perc semmittevés után elküldtek lépcsőzni, aztán visszatettek a gépre. Akkor már motoszkált, persze leginkább akkor aktív, amikor nekem produkálja magát, és engem nem hagy aludni :-) Na de talán már nincs sok ideje benn.

Dokim azt mondta, hogy legközelebb vasárnap kell mennem, ha addig nem történik semmi utána kétnaponta, aztán indítja... De azért azt nem szeretném.

Hát röviden ennyi történt az elmúlt napokban.

2008.05.05. hétfő

Végre jó idő van! Már nagyon vártam, hogy ne kelljen a kardigánt is cipelni, így is van elég vinni valóm.


Tegnap voltunk Anyóséknál, nagyon klassz idő volt, jó volt a kertben kinn lenni.


Születtek kiskutyák, nyolc, próbálunk nekik gazdit keresni. Olyan tündériek. Próbálok majd képet feltenni, de tegnap nem sikerült. Hiába na, még gyakorolnom kell ezt a blog írást.

Na akkor most sikerült, de ezen a képen nem annyira látszanak a picik.

Ma már voltam lenn vásárolni, és egy pillanatra megijedtem, mert azt hittem szivárog a magzatvíz, de aztán csak vaklárma volt. Mindenesetre siettem haza, aztán most nekiállok főzni.

Ma nem lesz egy izgalmas nap... remélem.

2008.05.03. szombat

Az az igazság, hogy semmi extra nem történt az elmúlt napokban, hacsak az nem, hogy közben volt egy május elseje :-)
Ami számomra csalódás volt, azt hittem, hogy itt a Balaton fővárosában egy kicsit jobban rákészülnek a majálisra, de semmi az égvilágon nem volt.
Május 2-án viszont volt a tűzoltók napja, de arra meg nem mentünk ki. Így is hallottuk a csinnadrattát, és az állandó szirénázás már picit zavaró is volt.

Viszont a ma éjszaka pocsék volt. Már azt hittem elindult a babó a nagybetűs ÉLET felé, de úgy látszik csak próbára tett. Fenn voltam kb 23-tól hajnali 3-ig, és közben folyamatosan fájt a hasam. Próbáltam valami rendszert felfedezni a fájásban, de semmi erre utaló jel nem volt. Aztán nagy nehezen elaludtam, utána meg csuklott most reggel, ezért a korai bejegyzés.
Hogy milyen érzés, amikor csuklik? Hát ütemesen rángatózik a hasam, néha bugyborékol. Ha nem szeretnék éppen aludni, azt mondom vicces és jópofa, de amikor aludni szeretne az ember, hááát akkor annyira nem. Persze azt mondják ilyenkor gyakorol a légzésre, és lenyeli a magzatvizet, amitől meg csuklik, szóval teljesen jó ha ezt csinálja, de pont egy ilyen éjszaka után...
Apa reggel beszélt vele, hogy ma nem szülünk, mert ő ment dolgozni, remélem szót fogad neki :-) Ma különben is jönnek tesómék, szóval nem érek rá ;-)