2008.06.30. hétfő

Háát picit elhanyagoltam ezt az írás dolgot, de most szerencsére semmi drámai háttér nincs. Egyszerűen szenvedünk a nagy melegtől, babó is meg én is, és igazából semmihez sincs kedvünk. Vagyis nekem, hogy neki mihez van kedve, azt még senki nem tudja ;-)
Már voltunk "bulizni" is, hívtunk gyerekvigyázót és az egyik barátunk baba bulijára mentünk. Petra nagyon jó kislány volt, mert kb 8kor aludt el, akkor mentünk el, és f3ig aludt, de mi már öregesen éjfélre otthon is voltunk. Szóval még aludtam is egyet :-)
A betegségre való tekintettel eldöntöttük, hogy mindenféle betegség ellen beoltatjuk, agyhártya-gyulladás, rotavírus, bárányhimlő, kullancs stb. Az első kettővel kezdünk, az előbbinek 16e ft/db, amiből 3db kell, a másiknak 17e ft/db, amiből kettő kell. Nem mondom, nem olcsó, de úgy vagyunk vele, hogy amíg meg tudjuk venni, akkor áldozunk rá.

Az utóbbi pár napban különösen nyűgös, amit csak az időnek tudok be, mert nem produkál hasfájós tüneteket, egyszerűen csak nehezen alszik el, és keveset, ugye akkor meg álmos, össze-vissza eszik...viszont ma reggel is olyan mosolyokat kaptam! Az az igaz babás mosoly, fogatlanul, olyan cuki.

És szombaton leégtem, nem is tudom mit gondoltam... elmentünk sétálni, 11 óra előtt, pont a délelőtti evés után. Nem tudom, kb egy órát mentem, aztán evett, alvás, és délután megint mentünk. A séta közben égtem le, de nagyon durván. A kézfejem, az ujjaim nem, mivel fogtam a babakocsit, a póló pántja meglátszik. Rendesen rákvörös vagyok. Az volt a baj, hogy fújt a szél és nem éreztem hogy éget, sőt volt olyan hely, ahol fáztam. babónak nem lett semmi baja, mert neki van ernyője. Ja, annyi, hogy elkezdett váladékozni a szeme, valószínű huzatot kapott, most kamillázom, persze utálja...mint ahogy azt is, ha fültisztítóval benedvesítem az orrát belülről, hogy ne legyen olyan száraz. És levágtam először a körmét. Persze alvás közben, különben úgy kapálózik, hogy hozzá se lehet nyúlni. És azt is tudom már, hogy a bababoltban kapható, babáknak szánt babaolló semmit nem ér, nem bántja a babát, de éle egy szál se, kvázi nem tölti be a funkcióját. Úgyhogy rendes kisollóval vágtam le. Némi "önzés" is volt benne, ugyanis a rákvörös vállamat iszonyatosan kaparászta a kis kezével, amikor felveszem, és az nem volt kellemes.

Na most ennyi, minden lényegeset leírtam, és akkor egy kép:

2008.06.14. szombat

Elmúltunk négy hetesek...hogy megy az idő...

Eltűnésemnek teljesen prózai és számunkra "drámai" oka volt, ugyanis Petra baba megbetegedett, és kórházban voltunk egy hétig. Június 5én éjszaka kezdődött, 23kor még rendesen kelt és evett, de mikor elaludt álmában sikongatott, és fel-fel sírt. Teljesen máshogyan, ahogyan eddig, szívbe markolóan, fájdalmasan. Nem tudtam megnyugtatni semmilyen módon, legjobban a kezemben volt el. Megfogtam a fejecskéjét, és tűz forró volt. Meg akartam mérni a lázát, kibontottam a pelusból, és amikor bedugtam a lázmérőt, akkor az én lányom sikeresen lekakilt mindent, sugárban... Ekkor ébresztettem fel Párt... Megmértük a lázát, 38,9, hívtam az ügyeletet, amit a védőnő adott meg, azt nem vette fel senki, mert az elfelejtette mondani, hogy 16-19 óra között van, aztán a mentőt. Ők adták meg az ügyelet számát, ahol egy nagyon kedves hölggyel beszéltem. Mondta hogy milyen lázcsillapítót vegyünk, mivel a gyerekorvos nem adott kúpot. Pár hajnali 2kor el a gyógyszertárba, beadtuk neki. Rajtam aludt csak el, én ennek következtében egy percet sem aludtam. Reggel hívtam a védőnőt, hogy mi a teendő. Bementünk a gyerekorvoshoz, még jó, hogy jöttek anyuék, mert Pár dolgozni ment. Az orvos, pedig azonnal beutalta a kórházba. Felvittük a gyereket a csecsemő osztályra és ott kellett hagyni, mert semmi cuccom nem volt.
Eljöttem, de nagyon-nagyon ideges voltam. Összeszedtem a cuccokat, vissza a kórházba. Addigra petra már a kiságyban aludt, gondolom teljesen kimerült, vettek tőle vért, meg torok váladékot, meg össze vissza vizsgálták, és betettek neki egy branült a karjába, amin keresztül már el is kezdték adni neki az antibiotikumot...
Valami fertőzést kapott születés közben, mint kiderül a kólit.
Hát nem kívánom senkinek azt az egy hetet a kórházban. természetesen én is vele voltam végig. A kórházi körülmények nem voltak annyira rosszak, a kaját nem minősítem. Egy kb 10 nmes helyen voltunk, amiben egy fém kiságy, egy felnőtt ágy, egy pelenkázó, egy kád (ami a csap, mosogató minden), egy szekrény, és két szék, ja meg egy éjjeli szekrény volt. Kb három lépés maradt arra, hogy sétáljak a gyerekkel, ha meg kell nyugtatni, márpedig azt elég sűrűn kellett, mivel minden nap hatszor kapott gyógyszert, és mindannyiszor sírt, illetve hőmérőzés, és napi két vizit, amikor mindig le kellett vetkőztetni, amit amúgy is nehezen visel, nemhogy betegen, meg fáradtan. Nagyon rosszul aludt eleinte, szinte egész délelőtt fenn volt, aztán meg beájult. Ja és az egész szoba körbe kalitka, vagyis mindenhonnan belátni. A folyosóról és a két szomszéd szobából is...
Szoptatás premier plánba, és minden egyéb is. Még jó, hogy Pár jött minden este, hozott nekem vacsit, és egy kicsit öntötte belém a lelket, mert nagyon odavoltam. A hely, a szitu, a bizonytalanság, a tehetetlenség megtette hatását. Csodálom hogy az a kevés tejem nem ment el.
Aztán kb félidőben tönkrement a branül a karjában, áttették a fejébe, akkor meg útban volt neki az alvásnál, szóval mindig volt valami. Szerencsére csütörtökön hazajöhettünk, úgy, hogy pénteken vissza kellett vinni vérvételre. Hétfőn lesz eredmény.
Szerencsére a doktornő, akihez kerültünk, nagyon profi volt, és minden elismerésem az övé, mert nagyon emberséges, és segítőkész volt, odafigyelt ránk, és minden hülye kérdésemre felelt.
Szóval ennyi a történet, most próbálunk visszarázódni a hétköznapokba, ami ma nagyon nehezen megy, egész délelőtt nem aludt...
És ma még sétálni is szeretnék menni, de hajat is kéne mosnom, és aludnom is kéne, amíg alszik, szóval... nekiállok kezdeni vmit magammal :-)