2008. december 27., szombat

Petra első karácsonya

Eltelt az első közös ünnep. Csöppöt rohanásban voltunk, meg fárasztó volt, de egyben nagyon jó.
Szenteste hármasban ünnepeltünk, Pár készítette a vacsorát, én meg díszítettem a fát, Kisnyúllal, akit marhára nem érdekelt ez a dolog. Se a boák, se a fény, se a gömbbök, és maga a feldíszített fenyőfa sem. Biztos vagyok benne, hogy majd jövőre más lesz, és akkor mi is máshogy fogjuk csinálni, úgy hogy igazi meglepi legyen neki.
Tőlünk egy "tanuló kutyust" kapott, ami nagyon jópofa, magyarul dalol, és versel, meg a testrészeket ha megnyomja, akkor azt is mondja. Nekünk nagyon tetszett, Esztinek is van, és a mai napig nagyon szereti.
Szóval ő ezt kapta, én egy nagyon szép gyűrűt, Pár pedig könyvet, meg cipőt, mind2 meglepetés volt.
Első nap Pár szülei és testvéréék voltak, az is nagyon jó volt, ki unokázták magukat, és ott is aludtunk. Petra ki volt purrcanva, meg még mindig náthás, de nem volt vele különösebb gond, sőt igazából semmi, azon kívűl, hogy a délutáni alvást nehezen abszolválta, de aztán este 8kor viszont már aludt.
Másnap indultunk Pestre az én testvéremékhez, ott volt apuék, anyuék, 11en voltunk. Eszti marhára élvezte Petrát, bár nem mindig értette, hogy Petra miért nem csinálja azt, amit ő szeretene, de majd megtanulja.
Ebédeltünk, és a délutáni alvás már a kocsiban volt hazafelé. Nem sokat aludt, 45 percet, így tegnap már f8kor aludt a szentem, kidöglesztette az utazá, meg a sok ember.
Képet teszek fel később, még a gépen van.

2008. december 21., vasárnap

Petra ül...

Tegnap sikerült neki először rendesen felülni, úgy hogy vissza is tudott billeni mászó pozícióba. Nagy dolgok ám ezek :-) Azóta folyamatosan ül, de ugyanakkor meg reklamál, mert persze a játékai nem mennek oda maguktól. Még nem jön rá azonnal, hogy: Hopp odamászok, leülök, játszok... Egyenlőre még csak: Leül, rájön, hogy nincs ott semmi, mekeg, aztán némi unszolásra elindul. Majd megtanulja. Minden érdekli ami tilos, mint a kuka, a konnektor (bár biztonságossá van téve), a táskák, a cipők, papucsok, a radiátor fém csöve (ami természetesen meleg, amikor megy a fűtés, és természetesen már megégette a száját, mert ugye ők még mindent "megkóstólnak")
Amúgy betegek vagyunk, mindhárman. Petra kezdte, mi meg folytattuk. Apa már kilábalóban, Petra visszaesőben, én meg stagnált állapotban. Jó lenne azért a karácsonyt már egészségesen tölteni.

Mikulást idén még nem rendeztünk neki, pici még ahhoz, és nincs nagyobb testvér, aki miatt kellene. De majd a Karácsony! Kíváncsiak vagyunk mit szól majd a fához, bár az hogy világít, meg csillog szerintem egyenlőre jobban fogja érdekelni, mint az ajándék. Ezért mi idén egyvalamit veszünk neki, és szégyen, de még nem vettük meg... Olyan nehéz gyerekkel vásárolni. Bent a boltban meleg van, gyerek nyakig beöltöztetve, nem tudom csak úgy le-fel öltöztetni. Apa meg dolgozik látástól vakulásig. Voltunk Veszprémben a múlt héten, de nem találtunk neki semmit, meg akkor rendeztük le a családi ajándékokat. Jól sikerült a vásárlás, szerintem mindenkinek jót találtunk ki, és nem is költöttünk extra sokat.

Szerencsére Apa itthon lesz az ünnepek alatt, és lesz nagy vándorlás, nagyszülők itt, tesómék Pesten (ott lesz az egész én famíliám), szóval lesz zsivaj.

És egy kép az ülő Petráról

2008. december 2., kedd

Petra mászik...

Kb egy hete elkezdte a csalinkázást. Csendben, minden "előjel" nélkül. Kinn voltam a konyhában, természetesen Őt a játszósarkában hagytam. Egyszer csak hallom, hogy a küszöbnél brünnyög nekem. Valószínűleg kiszemelte magának a papucsomat az ajtóban, és iszkiri neki indult. Utána nagyon elégedett volt magával, csak az nem tetszett, hogy elvettem tőle a majdnem megszerzett kincset.

Aztán elkezdtem figyelni, hogy miként hajtja végre ezeket a gyakorlatokat. nagyon cuki. "Felpattan" négykézlábra, kispécizi a megszerzendő tárgyat, és addig kotor, amíg oda nem ér. Ez lehet a szoba másik sarkában is, ha látja. Még ki-kicsúszik a térde, de határozottan mászik. Szépen teszi előre a kezeit, meg a lábát, néha keveredik egy kis kúszással is, de leginkább térden közlekedik.

Úgyhogy most már semmi nincs biztonságban, kihúzta az alsó polcról a dossziékat, madzagot, bármit amit izgalmasnak talál.



Ez kb jól mutatja a távolságot.

Ez pedig hogy hogy áll négykézlábon, és milyen érdekes dolgok vannak a falon... mint a napsütés :-)