Bezárva

Mikor lesz vége már ennek az időjárásnak?!
Reményeim szerint hamarosan, mert totálisan kikészültünk, mindannyian. Petra egyszerűen nem bírja ezt a bezártságot, de orkán szélben nem tudunk lemenni. Folyamatosan vele kell foglalkozni, amúgy is, de így bezárva különösen igényli. Mesekönyv, kirakós, rajzolás, babázás... Kész vagyok. Fáradt. Látom rajta, hogy ő is szenvedi. Itt nincs semmi alternatíva, hogy elmenjünk. Játszóház, vagy akár egy pláza, hogy zárt téren belül rohangálhasson. Másra úgyse jó a pláza...
Ma végre nem esett az eső, bár a hőmérséklet ugyebár nem verte az egeket. Röhej, hogy a tavaszi kicsit bélelt kabátjában mentünk le sétálni. Na meg a gumicsizmájában. Ez az egy dolog volt egyedül élvezhető számára, hogy kedvére locsoghatott a pocsolyákban. Persze annyira kifejlesztette a vízben való ugrálást, hogy már a gatyája is nedves volt mire hazaértünk. De legalább kinn voltunk két órát. Az is valami. Amikor ennyi idő után kimegyünk, olyan, mint egy csiga. Mindennél megáll fél órát, nézeget, vizsgál, magyaráz, kérdez, csak éppen nem haladunk. Ez a két órás séta máskor fél óra. Én meg csak állok, várok, beszélek, kérek, könyörgök, rászólok.
De remélem vége lesz. Vmelyik nap, amikor éppen nem volt még annyira rossz idő, átmentünk anyuékhoz, és ott motorozott egy órát, de olyan iramban, hogy Papa elöl szaladt, én meg mögöttük. Konkrétan szaladtunk. Persze a végére elfáradt, akkor meg cipelni kellett a fenekét. :-)
Pénteken megyünk velencére, remélem addigra a nap is kisüt...